Egy szövegnek nem mindig van címe – nem költünk hangzatos címet például az „Elfogyott a tej, kérlek, hozz a boltból!” jellegű üzeneteinknek. A bevásárlólistának is pusztán annyi a címe: Bevásárlólista.
Ám ha rátérünk a címmel ellátott szövegekre, tennünk kell néhány megállapítást a jó címekről.
Először is a jó cím megfelelő hosszúságú (vagy rövidségű), felkelti az érdeklődést, és utal a szöveg tartalmára. Másképpen fogalmazva, a jó cím „ütős”, és felér egy hatásos belépővel. Az, hogy egyszerű, frappáns, humoros, elegáns, vagy komoly címet adunk munkánknak, azt a szöveg tartalma határozza meg. Ha ügyesen alkotjuk meg, a cím egyúttal figyelemfelkeltő reklámként is működik: megszólítja az érdeklődőt.
Másodszor, a jó cím egyenesen telitalálat: a szöveghez mélyen kapcsolódik. Ilyen párost alkot például Moldova György műve, mely a Jog zsoldosai címet viseli – tartalmát tekintve pedig egy ügyvédekről szóló riportkönyv.
Harmadszor, ne feledkezzünk meg arról, hogy hogyan kell a jó címet helyesen írni: nagy kezdőbetűvel kezdjük, a pontot (.) nem, viszont a kérdőjelet (?) és a felkiáltójelet (!) kitesszük a végére.
A fentiekhez kapcsolódóan elmesélem: a minap a kezembe került – a nagyszülők gondos csomagolási technikájának köszönhetően – egy napilap nyomtatott példánya, 1993-ból. Fekete-fehér hasábjain a következő címek olvashatók: „Hétköznapi tűnődések – Rákkeltő szavak”; „Egy polgármester, aki többet szeretne tenni – Fodor János rendhagyó gondolatai”; vagy pedig „Nagyon árvák, nagyon boldogtalanok ezek a kis emberek – Az érzelmek kora”. Miután jó hangulatban belemerültem ezekbe a ropogós lapokra nyomtatott cikkekbe – melyek betűit nem nagyíthatjuk két ujjunk széthúzásával – , időutazást tettem. Megérkeztem a 2024. évbe, a napilap online weboldalára. Gyorsan pörgethető információtömeg, melyben rengeteg cím verseng a figyelmemért, és a másodperc töredékén múlik, hogy megragadja-e valamelyik. Kemény harc ez az online hadszíntéren, ezért megfelelő tudással kell felvérteznünk magunkat, ha azt akarjuk, hogy figyeljenek ránk.
